Hogyan dolgozik az őslénykutató?
Gyűjtési, preparálási és konzerválási módszerek:
Az első módszer a csonttartalmú rétegekből a csontok kiszabadítása helyben. Ilyenkor csákányok, kalapácsok, betonvésők segítségével próbálnak minél nagyobb tömböket felfeszíteni a csonttartalmú rétegekből. A tömbök kimozdítása után megnézik a mögötte levő szálkőzet törési felszínét, nem tartalmaznak-e beletört csontot. Ezután a nagy felszabadított tömböt diónyi darabokra kell törni, át kell nézni, és ki kell belőle szabadítani a csontokat.A terepen nem cél teljesen kiszabadítani a csontot, ezt később a laborban pontosabban és szakszerűbben el lehet végezni.
A leletek nagyon törékenyek ezért már a terepen rögzíteni és konzerválni kell. Ezt pillanatragasztóval, vagy PVB-vel végzik, ami visszaoldható.
A második gyűjtési módszert akkor kell alkalmazni, ha a lelet nagyon törékeny, vagy nem mozdítható a kőzettel együtt, csak a kőzet nélkül próbálják meg kiszabadítani. Nyilván ez puhább, porózus kőzetnél fordul elő. Ha a csont kiszabadult, azonnal átitatják konzerváló anyaggal. Aprádonként, sorban minden kiszabadított felületet konzerválnak.
A harmadik módszer a leggyakoribb, és legmunkásabb. Ha nagy a maradvány, vagy túl bonyolult felépítésű ahhoz, hogy kiszedjék, akkor alkalmazzák. Ilyenkor a lelet széleit körbeárkolják, és a beágyazó kőzettömb alá ásnak, amennyire lehetséges. Aztán a csontfelszínt konzerválják, majd vízhatlan fóliával burkolják. Erre a felszínre és a kőtömb oldalára gipszbe mártott géztekercset tapasztanak több rétegben. Ha a kőtömb igényli, vasmerevítéseket is alkalmaznak. Így viszik el az egész tömböt.
A negyedik módszer a szitálás és átmosás. A csonttartalmú kis kőzeteket napon kiszárítják, majd beáztatják. A víz a száradás során keletkezett mikrorepedésekbe behatolva szétfeszíti az anyagot, és egy pépes massza keletkezik. Ezt mossák át, és figyelnek minden apró kis csontdarabra.
Magyarországon a preparálást végül az ELTE Őslénytani Tanszékén, vagy a Magyar Természettudományi Múzeumban végzik a tudósok. Tűk, elektromos preparáló eszközök és ecetsav segítségével teljesen eltávolítják a csontokról a befogadó kőzetet. Végül PVB-vel bekenik a felszínét, így védve azokat a csontokban gyakran nagy mennyiségben található pirit oxidációjától, mely kénsavat képezve tönkreteheti a leletet.
Forrás: Ősi